Általában úgy vagyok vele, hogy nekem így is jó. Mármint egy partner nélkül, aki szeretne szerelemmel. Persze sokszor felébred bennem a kisördög, hogy megölelnék valakit, babusgatnék, szeretnék, de ez általában csak eg napig tart, utána minden megy tovább.

Persze most mondhatnátok, hogy ott az öcsém, aki tényleg egy kisherceg, ölelgetni, szeretni való két éves, de nem ugyanaz. Ő elhúzza a fejét, ha ahaját piszkálom, nem is bújik, csak ha fáradt vagy épp akkor ébredt, és úgy általánosságban elmndható, hogy hiába szeret, mégse ugyanolyan. Testvéri szeretet. Ugyan ritkán kaptam meg, húgommal nem olyan a kapcsolatom, hogy kimutassuk ezt egymás iránt, mégis tudom, hogy öcsém meg pont az a fajta kis szeretetcsomag, amit minden lány imád.

Most pedig nem arra van szükségem, hogy ő szeressen, ugyan holnap hazamegyek és már alig várom, hogy együtt játszunk, és élvezni fogom minden percét, de... Tegnap egy barátom, a legjobb barátom, aki mint említettem fiú, tett egy olyan megyjegyzést, hogy ölelést szeretne. Facebookon írta, máskor is volt már ilyen, de ilyenkor rossz a hangulata és senkit  se enged magához közel. Igazából nem is nekem szánta ezt, nem kérte tőlem, hiszen szinte sosem érünk egymáshoz, sőt... az életem nagy részében általában senki se ér hozzám, de ez más téma.
A lényeg, hogy erre felébredt bennem valami. Védelmező ösztön, szeretethiány, fene se tudja, nem is tudom, miként lehetne megfogalmazni. Szívesen megbabusgattam volna, hiszen ez nem jelentene semmit, barátok vagyunk, de a rossz hangulata ellen nem tudok, mit tenni. Ilyenkor eltaszítja az embereket és bezárkózik. Ismerem és nem szeretem ezt. Szeretnék segíteni neki, de úgy látom ez már egy magasabb fok. Nem vagyok a barátnője, a párja, aki mindezt meg tudná oldani, én egy barát vagyok, semmi több, még ha ez a barátság erős is, és részemről biztosan.

Megöleltem volna, ha tudnám miként kell csinálni. Csak tőlem mindez annyira idegen... Ez pedig ilyen helyzeteket szül. Tudom, nem kérte, csak megjegyezte, és nem is személyesen, de két szoba választ minket el, nem lett volna olyan nehéz átmennem, csak... Nem értem, ilyennek kellene lennie az igazi barátságoknak? Szenvedjek én is, ha ő is, és próbáljam megoldani, hogy jobb legyen, vagy mi... Annyira nem vagyunk sztereotipizálható páros, hogy erről sehol se írnak a neten, pedig jó jönne egy kézikönyv hozzá, akkor talán a hülyeségeink miatt egyikünk se kerülne ilyen helyzetbe, mert persze azért én is rendesen el tudom ezt játszani vele, csak én tudom, hogy azért mondom, hátha észre veszi magát és nem csak mert ilyenem van, ő pedig leírja, de el is lök utána a szavaival. Utálom és meg akarom javítani.

Bájos, aranyos, erős, szárnyak… Olyan emberektől kaptam ezt ma meg, akiktől nem tudom, mennyire fogadjam el. A házi orvosom, a diáktanácsadó. Elfogultak, véleményem szerint, bár a háziorvos nem ismer, csak lát engem, míg azért a diáktanácsadó már jó ideje ismer, hiszen elég sokat jártam hozzá.

Összetörve mégis erősebbnek érzem magam. Tudom, mennyi mindent csináltam az elmúlt évben azért, hogy jobb legyen az életem. Az orvos, a diéta, az újrafelvételi, hogy nem hagytam magamat belesüppedni az otthoni kényelembe, hanem fent maradtam Budapesten dolgozni, mikor kiraktak az egyetemről. Aztán ez az életmódváltás, a diéta, az orvoshoz járás… Egy éve simán megtehettem volna, hogy hagyom a fenébe a beutalót és nem törődök azzal, amit az akkori háziorvosom mondott. De nem tettem ezt, megijedtem és talán egy jobb utat is láttam mögötte, hogy utána járjak, mi is a bajom. Azt hiszem jól tettem. Ugyan még van egy-két probléma, amire nincs meg az ok, és mit kellene vele kezdeni, de már jó úton haladok. Megszabadultam 20 kilótól! Változott a hozzáállásom, az értékrendem! Le tudtam számolni az érzéseimmel, és ha nem is sikerült napirendre térnem a történések felett, már sokkal jobban vagyok, mint előtte.

Még mindig szeretni szeretnék valakit, aki viszonozza, de el tudom fogadni, hogy vannak dolgok, amik nem tudnak megváltozni, bármennyire is tűnik úgy, mintha megváltoztak volna.

A napokban elfoglaltam magam, szombaton ki se tettem a lábam a koliból, kb egész nap kockultam illetve írtam egy új fejezetet a fanfictemhez. Szégyellem is magam ez miatt, nem csináltam semmit se, pedig hát tudjátok egyetem, csütörtöktől már vizsgákat lehet felvenni. De azt hiszem kellett ez a rage meg kiégés, ami szombaton volt. Nem tudom, hogy élveztem-e, szinte végig lose és katasztrofális gameplayek, ami a LoL-t illeti.

Egyébként meg simseztem is. Felkerült a gépemre a Sims 4, és természetesen imádom. Már a Sims 2-vel is játszottam, illetve a Sims3-al is, és meg kell hagyni, hogy a 4 mindent felülmúl, bár hiányolom belőle a Sims 3 rendjét a háztartásokban, de ez a grafika, a simek, a lehetőségek egyszerűen elképesztőek. Tegnap egész délután egy házat építettem. Az első házamat, semmit se tudtam, mi hol van, de végül egész jól sikerült. Mutatok is róla képeket!
A Griff napok miatt nem tudom, hogy miként fogok jönni, írni, majd meglátjuk. Holnap InnoLab megbeszélés és még orvoshoz is kell mennem gyógyszer íratni. Fárasztónak ígérkezik.

A képekért katt a képre és megnyit egy galériát.

Ma végre eljutottam addig, hogy vegyek a kollégiumba is édesítőszert és ez által tudjak főzni pudingot vagy bármiféle édeset készíthessek. Igazából leginkább a puding miatt vettem, de valahogy ezt kívántam. Régen is rengeteg pudingot főztem, édesítővel pedig ugyanolyan finomak maradnak, mint cukorral. Ráadásul mellékíze sincs, már amennyit eddig kóstoltam belőle. Majd holnap fogok enni is, mert ma már kifutottunk a nasira szánt időből illetve szénhidrátból is. No, se baj, én nem bánom.

Tegnap volt a Griff Napokra szervezett csapatunk megbeszélése, kb ezerszer eszembe jutott, hogy nekem nem kellene neveznem a többiekkel, én nem fogok, nem akarok semmi olyant csinálni, amitől rosszul érzem magam, és mivel általában minden közösségi dologtól rosszul érzem magam, így szerintem ez se lenne jó ötlet… Még senkinek se mondtam ezt a csapatból, csak szobatársamnak, aki szintén a csapat tagja, de ő is csak azért jött, mert én is ott vagyok. Igazából nem lenne gond, mondhatni régi ismerősökkel lennék, a csapatkapitány pedig egyik legjobb barátom, de akkor is. Nem tetszik, nem érzek rá motivációt és ennyi. Tudom, nyuszi vagyok, mégse érzem pozitívnak ezt az egészet, biztosan úgy sül majd el, ahogy minden ilyen szokott: ott vagyok, az elején még valakihez csapódok, majd mikor már senki se figyel lelépek. Az összejöveteleken is ezt szoktam, biztos itt is működne. Ráadásul ráfogom valamire, hogy mondjuk ennem, innom kell, bevenni a gyógyszer, nem érzem jól magam és senki nem is jönne utánam, hogy mi van, mert elfelejtenének. A legjobb taktika.

És akkor itt jön a következő felvonás, ami már nem Griff Napok, de az említett legjobb barátom (aki történetesen fiú) az egyik főszereplő meg én, és a szobatársaim. A srác hétvégén fogadná egy lány barátját, mert Mondocon van, és ugye valami szállás kell neki éjszakára, mert hazamenni már nem tudna este vagy valami ilyesmi. Egyik szobatársam, legyen M nem lesz itt, van szabad hely nálunk, viszont én és I (másik szobatárs) nem érezzük úgy, hogy ez jó ötlet, pláne én. Mindenki előtt mondta, ergo nyomást helyezve ránk, hogy pozitív választ adjunk. Én elhiszem, hogy ez tökre tudattalan volt, mégis ilyen helyzetbe hozott minket, ami eleve ciki volt, feszült, és ááááááááá, nem tudom. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, mármint oké, hogy a lány normális, kedves, nem problémás, de van egy megérzésem, és ismerem a megérzéseimet, szinte mindig igazuk szokott lenni valamilyen szinten. Most pedig rossz érzésem van, és így is összekaptam ilyen miatt, mert nem érti a barátom a reakciónkat, de talán ez a jobbik rossz.
Nem akarom magam összehasonlítani azzal a lánnyal, hogy mennyivel jobb, okosabb, cukibb, ügyesebb nálam. Már így is furcsán rossz érzésem van, ha beszél róla, pedig tökre elfogadom, hogy barátkozik vele és tényleg aranyos, kedves stb lánynak tűnik, mint leírtam.
Igazából azt hiszem ismét kezdek túlzásokba esni, ez a kis összekapás talán jól is jön. Ismét egy tüske, egy gondolat, amit felhozhatok bármikor? Igen, az lett volna, ha hagyom, hogy itt aludjon. Látom, hallom, miként beszél róla. Jók a megérzéseim, most pedig nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezzel foglalkozzak, harcoljak. Számíthat rám, de a koliszoba az én területem is, és így már plusz két emberrel osztozok rajta. Nem akarok idegent, nem akarok senkit se.

Remélem megjavul majd ez a helyzet, most szerintem elég dühös rám, mert hajlandó voltam nemet mondani neki, amikor általában ez nem éppen szokásom. Viszont most nincs jól az önbizalmam, nem akarom látni ezt a lányt, már így is túl sok mindenkihez méregetem magamat. Nem vagyok cuki, aranyos, jól nevelt, lányos és úgy tűnik, hogy már kedves se.

Nos, ez van… Erre tévedők, mit gondoltok, jó döntést hoztam/hoztunk szobatársaimmal, hogy nem engedtük itt aludni a barátom vendégét?

Feltételezem mindenkinek ugyanolyan „jól” indult a mai napja, mint nekem.
Hurrá, itt a tavasz! Yeeee…
Ja?! Nem!

És ennyit az időjárásról, mert odakinn tényleg esett a hó, meg az eső, sőt még most is, és igazából olyan hideg van, mint ősszel, de már bocsika, emberek, tudom, hogy április van, mégis mindenki erről beszél, ezért én nem fogok. Egyébként is!

Ma nem írtunk plusz-mínuszt C++ órán, két órán keresztül néztem az esőt és elérzékenyültem, miközben legjobb barátom kijelentette, hogy mennyire mellettem áll, és amiben tud segít. Jó, nem ezekkel a szavakkal, de nem akarom ide kimásolni az egész beszélgetés (mert csak úgy lenne értelmes az, amit írt). Illetve ma megérkezett az új egerem (képen). Gyönyörű, színes, masszív, és alig várom, hogy lolozás közben is kipróbálhassam.

De igazából ennél jobb hírem is van. Bekerültem az ELTE IK Innovációs Laborjába, ahova 20 embert választottak ki, és még nem biztos, hogy benn is maradok, mert tényleges ösztöndíjat csak 13-15 főnek fognak adni, de a következő két hétben ez majd kiderült. Kedden lesz az első találkozó, izgatottan várom.

Aztán ma voltam egy IK-s workshopon a személyiségekről, tesztekről. Gondolom mindannyian töltöttek már ki ilyen jellegű teszteket, ezekről beszéltünk, illetve elemeztük kőket, hogy mennyire adnak reális képet, és miként kell, lehet értelmezni őket. Nem sokan voltunk az eső miatt, de megérte. Én jól éreztem magam, és mikor tesztet töltöttünk ki, olyan is kiderült, amire nem gondoltam volna, vagy zavaromban a sok idegen előtt nem tudtam megítélni rendesen a helyzetemet. Hogy félre ne értsétek, elmagyarázom. Egy szenzoros élménykeresési kérdőívet töltöttünk ki. A lényeg ugye az, hogy mennyire vagyunk hajlamosak az extrém, adrenalin fokozó élmények gyűjtésére. Mindenki előtt, a tippelésnél azt mondtam, hogy egy tízes skálán inkább olyan 4-es, 3-ast adnék magamnak, mert szeretem a nyugalmat. Nos, igen, a teszten végül az jött ki, hogy igazából jóval az átlag felettiek táborát erősítem, azaz keresem ezeket az élményeket. Mondom wtf, ilyen nincs. Bár belegondolva ki tudja, talán csak visszafogom magam. Még én se vagyok benne biztos.

Ha gondoljátok, keressetek rá, hátha fenn van neten. Érdekes kis teszt volt és nem is olyan hosszú.

Ennyi lettem volna mára, most pedig megyek és kipróbálom az egeremet!