Hol is kezdjem, hol is kezdjem…

Tudjátok, tegnap volt szobatársam, I szülinapja. Készültünk neki egy kis meglepetéssel, mindenkit összeszedtünk a szobába, és mikor megérkezett ráijesztettünk egy hatalmas „MEGLEPETÉS!”-sel. Volt egyszerű süti, meg ajándékok, aztán elmentünk bandázni a városba. Igazából beszélgetésből és sétából állt az egész, a Feneketlen-tónál voltunk. Fiúk vettek maguknak sört, én kaptam zero colát és kb ennyi. Jól éreztem magam, mert valahogy most nem volt az a fajta megfelelési kényszer, mint máskor, aztán ma látva a képeket inkább ne tettem volna. Rémes a mosolyom, vigyorom, még mindig. Mindegy, ez nem rólam szólt.
Jó volt, kellemes volt és már azért kellett egy ilyen, pláne, hogy sikerült előtte összekapnom azzal a bizonyos fiúbarátommal. (Mostantól nevezzük D-nek az általam kitalált beceneve után, amit csak itt meg egy-két ismerősömnél használok.) Szóval D meg I nincsenek jóban, ez főleg azért van, mert D előző barátnője a szobatársunk volt, és azt hiszem eléggé bemártotta a sok hülyeségével D-t nála, és a nők meg összetartanak. (Közben D decemberben szakított a lánnyal, szerencsére.) Meg vannak mások is, azt hiszem ők tényleg csak megtűrik egymást, de inkább csak miattam, amiért azért hálás vagyok, csak nem gondoltam, hogy D nem jön legalább felköszönteni I-t, ha már annak idején, még ha némileg kényszerből is, ő is felköszöntötte. Nem kellett volna ajándékot hoznia, a bandázásból is kimaradhatott volna… Nem tudom, lehet csak én gondolom ezt rosszul. Mindenesetre úgy érzem, mintha választanom kellett volna köztük és én most I-t választottam volna. I a szobatársam, és ez majdnem olyan, mint egy barátság, de azért nem az. Nem tudom, lehet ezt sokan nem értik, de a néha felmerülő gondok és viselkedi formák miatt így érzem. Három éve lakok együtt I-vel, és mostanra kialakult valamiféle rendszer, kapcsolat, amit így ehet definiálni. Jövőre is a szobatársam lesz, legyen ez miatt akármennyire is mérgelődő D. Egyébként nem tudom, mi van most velünk, azt vettem észre, hogy D-vel csak a suliról és hozzá köthető programozós dolgokról tudunk beszélgetni, és hiába is vagyok a szaktársa, ergo ez engem is érdekel, mégis. Néha jobb lenne másról is beszélni anélkül, hogy két mondat után előkerülne a játék, a programozás vagy az egyetem. Azt hiszem nem vagyok jó passzban, érzem a feszültséget a vizsgaidőszak miatt, aminek a legelső tünete, hogy a héten kb minden előadást skippelni fogok, és nagyon sok egyetemi dolgot elhanyagolok, továbbá játszok, simsezek és ha ott valósítom meg mások életét, akkor sajnos gondok vannak nálam. Talán egy kiadós sírás, hiszti vagy valami segítene, de nem tudok sírni.
Irigy voltam, vagyok és még leszek is pl az I-nek szervezett meglepetés miatt. Az én szülinapomat sosem tudtuk így megünnepelni, és utoljára talán még általános iskolában éreztem, hogy ilyenkor én vagyok a fontos. I-nek pedig ez megadatik, hiszen tegnap mindenki csak vele törődött, őt szórakoztattuk. Pozitív irigység ez, hiszen én is alaposan benne voltam a meglepetésben, de azért remélem értitek. Ha már nem vagyok fontos egy embernek minden nap (a szüleimen kívül), akkor egy napon lehessek fontos mindenkinek, aki a barátom. Ugyan még fél év van hátra az én szülinapomig és nem várom, de azért a gondolatok megfogalmazódhatnak a fejemben.

Tisztáznom kellene D-vel a dolgokat, hogy miért vagyunk barátok, mire épül ez, mi a baj, de ez annyira nehéz. Mármint úgy értem a nehézséget, hogy szemtől szemben kellene ezt megbeszélni, és olyankor csak megbántom. Tudjátok, skorpió a csillagjegyem, nagyon veszélyes a csípésem, ha én egyszer dühös vagyok vagy visszavágok valakinek. Talán néha eléggé meggondolatlanul szólalok meg ilyen helyzetekben, sajnos. Bár tudnák nyugodtabb lenni vele szemben, de egyszerűen kezd fogyni a neki szánt türelmem, és mint minden pasi, ő se fogja észrevenni, mégis mi a gondom.

Voltam orvosnál. Kiakadtam. Tegnap tartottuk az InnoLab második meetingjét. Kiakadtam. Ma voltam fodrásznál. Levágták a hajam. Ezen nem akadtam ki, szerencsére.

Orvosról csak pár szót, nem éri meg ecsetelni. Három órát vártunk, hogy végre lefáradjon egy orvos rendelni, és akkor se az jött, akihez eddig jártam. Kb semmivel se törődött, mivel kimondott panaszom nem volt, de az értékeimen van még mit szépíteni, így megemelte a gyógyszeradagomat és már mehettem is. Következő időpont szeptember 1, remélem akkor már a saját orvosom lát el, és valamilyen szinten sikerült korrigálni az elvesztegetett időt, vagy minden rendbe jön és nem kell több kivizsgálás. Ennek örülnék a legjobban.

InnoLabon megismertük a beérkezett projekteket, szavazhattunk, hogy melyiknél szeretnénk lenni. Két hét múlva lesz a következő fázis, addig még egy-egy találkozón össze kell ülni, megbeszélni, hogy pontosan ezek a projektek milyenek is stb. Nem akarok róla sokat mesélni, csak majd ha ott járunk, hogy lesz egy, ami mellett letettem a voksom.

Fodrász, azaz igazából az egész délelőttöm.
Ugye nagyon sokáig festetni akartam, már írtam is róla, viszont a fodrászok lebeszéltek erről. A hajam olyan göndörnek számít, amin már nem nézne ki olyan jól. Melírt illetve egy másik stílust javasoltak még, de arra várni kellett volna és úgy éreztem, hogy nem halaszthatom el, mert akkor nem fogok visszajönni. Így hát beültem a székbe, a fodrász igazítgatta a hajam. Frufrut akartam, így azon gondolkoztunk, illetve a forgómnál lévő ritkább rész eltakarásán. Végül oldalra vágott viszonylag hosszabb frufrum lett, és a fejtetőn is valahogy sokkal dúsabb. Nem emlékszem, hogy miket vágott, meg mennyit, de mégis mintha hosszabb lenne még a hajam, mint eddig. Ja, igen! Egészen eddig azt hittem, hogy rövid hajam van. Aztán mosás, szárítás után kiderült, hogy ez a haj igenis hosszú. Lapockáig érő hajam van, és mindenhol, nem csak két oldalt, hanem a tarkómon is, ahol úgy összeugrik, hogy extra rövidnek tűnik néha. Szóval volt egy amolyan wow, ez nem is az én hajam érzésem, de már megbékültem vele. Most nem göndör, hanem inkább egyenes, hullámos, de már kezdi visszanyerni az eredeti göndörségét. Kíváncsi vagyok, akkor milyen lesz, pláne a frufrum.
A  festést egyébként még nem vetettem el, de majd kicsit később, és mélyvöröset, melírt. De erre tényleg nagyon rá kell majd magam szánnom, így nem mondom biztosra. Lehet csak fél év múlva, vagy később lesz festve, de meg fogjuk csinálni.
Fura érzés volt nézni magam a tükörben. Rájöttem olyan apróságokra, hogy a szemem olyan zöld, mint a macskáknak, és ijesztő, vagyis én megijedtem picit. Amúgy meg féloldalas a mosolyom, de nem csak az, mert ezt tudtam, hanem ahogy beszélek, az is. Mintha az egyik izom az arcomon erősebb lenne. No, ez kiábrándított, pedig többször úgy éreztem, hogy nekem mosolyognom kell, mert bakker! Jól néztem ki! Aztán meg mikor rávettem magam, hogy akkor vágjuk a frufrut is, legszívesebben sírtam volna. Nem azért, mert szomorú volt, hanem mert mélyen érintett. Talán sikerül lezárni az elkövetkezendő hetekben egy időszakot, és ez volt az első lépés hozzá. Még most is elérzékenyültem. Nem értem, mások ezt annyira könnyedén veszik, én meg még ezen is sírnék. Szerintem nincs rendben velem valami ezen a téren.

Egyébként a délelőtt nagy részét V-vel töltöttem (ugye barátnőm). Ő kísért el a fodrászhoz is. Eredetileg neki is lett volna festve és vágva a haja, viszont neki már extra hosszú kategória a haja, és így már 21 000 forint körül lett volna az egész, és hát ennyi nem akar költeni a hajára, ami teljes mértékben érthető, plusz nem egy órás kis festés, hanem 4-5 órába is belekerült volna. Szóval ja, én is a legjobb technikát találtam meg magunknak. Szóval után elmentünk plázázni (Alle), főleg hobbi és papírboltokat néztünk és beszélgettünk. Majd ettünk egy gyrost (van teljes kiőrlésű pita, hurrá! )és fagyit (drága volt, pláne a cukormentes, de ha már a hajam olcsóbb lett, mint számítottam rá, akkor igazából miért ne…). Olyan két óra környékén jöttem vissza a koliba, és most pihengetek. Megy a fülemben a Halestorm, loloztam is már, és tanulásfélét vagy ahhoz köthetőt kellene még művelni.

Szóval azt hiszem ennyi. Holnap főzök, már csak azért is, mert vasárnap lesz. Jelenleg azt mondom, hogy resztelt máj lesz, de van még a fagyasztóban darált hús is, abból is alkothatnék valamit, viszont boltba mennem kellene. Legalább vöröshagymát venni a májhoz, mert persze az nincs, és még a kenyerem is elfogy holnap. De legalább nem a szobában fogok szenvedni.

Tegnap beszélgettem egy szaktársammal, hogy mit fog csinálni nyáron, hova megy meg ilyenek. Mesélte, hogy vonattal lemennek Horvátországba (hogy hova arra nem emlékszem), és ott töltik a hétvégét. Néha barátokkal, néha csak a párjával. Kérdezte, én megyek-e, szoktam-e egyáltalán nyaralni és rá kellett jönnöm, hogy nem, és hiába is akarnak, ha nem is a pénzzel lenne  gond, akkor a társasággal. Talán még mindig megelőzöm a koromat, és az, hogy kirándulni menjünk pl az Északi-khg-be, vagy körbejárjuk Egert, túrázzunk valahol, az nem nekünk való. Ha össze kellene számolni, hogy ki jönne egy ilyen nyaralásra, akkor könnyedén tudok rá válaszolni: majdnem senki. Talán egyetlen barátnőm van, akinek tetszene, de még benne se vagyok biztos. Pedig így már nem tűnne olyan drágának egy belföldi nyaralás. Minden nap máshol alszunk, napközben jól elfáradunk, rengeteg fotót lövünk, jól érezzük magunkat, tábortűz vagy valami ilyesmi. Még a sátrazás se lenne olyan durva ötlet, két napot kibírnék. Szóval igen, nem tudom, honnan jönnek ezek az ötletek, de most valahogy ezt szeretném. Ez más lenne, kikapcsolna. Internet nélkül, szabadon. Egyedül meg bezzeg nem olyan mókás, nem érezném magam biztonságban. Pedig ki tudja… Csak nagyon hamar rossz lenne a kedvem, nem tudnám, mit csináljak magammal, kivel osszam meg az ötleteimet, amik támadnak a túra közben, vagy mondjam el, milyen jó érzés fájós lábbal, táskával a hátamon járkálni egy erdőben…

Miért tűnik ez egy lehetetlen ötletnek? Barátokkal szeretnék menni, nem vadidegenekkel, bár biztosan az is jó lenne, de nem ugyanaz. Én nem gyakorlott túrázó vagyok, hanem csak egy turista, aki nézelődni akar a maga tempójában, lendületével. Most pedig kedvem támad hozzá. Nem tudom, eme vágyakozás meddig fog tartani, de szomorúnak érzem magam tőle. Pláne mert felhoztam már egy barátomnak, hogy megyünk-e nyaralni, mire azt kaptam, hogy neki jó itt is Bp-n és nem megy sehova, nem akar menni. Lehet, hogy csak egy emberről van szó, de tőle nem számítottam erre, még ha nem is az a fajta világjáró-féle.

Egyébként, mint már korábban említettem holnap megyek orvoshoz. Izgatottan, idegesen várom a fejleményeket, újabb diagnózist és, miként tovább a kivizsgálásokat illetően. Szombaton pedig fodrászt beszéltem meg V-vel (egyik barátnőm), szóval festve, vágva lesz a hajam. Alig várom!
Lehet, hogy majd csak szombaton jelentkezem, a fodrász után, de még nem vagyok benne biztos. Talán, ha lesz elég erőm az orvos után bejegyzést írni, akkor holnap is jövök. De ebben nem vagyok biztos. Nincs jó tapasztalatom belőle.

A lendület még tart. A hajvágást illetve festést mondjuk otthon a szüleim majdnem meghiúsították, de azt hiszem mégis lesz belőle valami. Most az egyszer nem hagyom magam lebeszélni róla, hiszen én érzem, hogy szükségem van rá és ez kell nekem, nem ők. Ráadásul nem tudom, lehet rosszul várom, és semmiféle plusz energiát nem fog adni, de kilenc vizsgám lesz a vizsgaidőszakban. Nekem, aki max egy vizsgán megy át a hatból… De nem mondom azt, hogy szép kis kilátások, mert szerintem meg tudom csinálni. Már el is kezdtem összeszedni régebbi vizsgalapokat meg ehhez hasonlókat. Holnap, holnapután megyek nyomtatni, aztán jöhet a tanulás. Addig meg még kicsit pihenek, erőt gyűjtök és tervezgetek.

Most pedig pudingot fogok főzni, csak foglaltak a főzőlapok a konyhában, mert persze mindenki most főz kávét, teát, bármit, amihez kell a főzőlap. A villanytűzhely meg tönkrement, mikrónk sincs… Igazából lassan itt a világvége! Enyhe túlzással, persze, mert még van áram, víz és internet.

Pihenek. Tegnap délelőtt hazajöttem, hogy feltöltődjek és nem is tudom, így éreztem jónak, meg hát megígértem, hogy a hosszú hétvégén itthon leszek. Egyébként se lett volna más dolgom, nem is akartam tervezni semmit se.

A Griff napok elteltek, élményekkel gazdagodtam, bár még mindig nem tudom megérteni, hogy miért jó minden szar alkoholt meginni (igen, itt tényleg a lehető legolcsóbb szeszek voltak), és hülyét csinálni magunkból a DB-sek és mindenki más előtt. Úgy éreztem, hogy ez az egész csak a diákbizottság játéka volt és mindent értük tettünk, ami nagyon gáz. Mármint, Griff Napok, ez a Griff Kollégiumért volt/van, ergo az itt lakókat kellene szórakoztatnia a DB-nek és nem fordítva. Alig volt olyan érdeklődő, aki csak úgy jött volna nézelődni és nem a csapattagok miatt nézett ki, szóval szerintem elég jogosan gondolom amiket írtam.

A hangulatom hullámzó. Nem tudom miért.
Az előző posztomban meséltem a barátságomról a legjobb barátommal, az ölelésről. Végül másnap rávettem magam, hogy csak úgy megöleljem őt. Azt hiszem ő is ugyanúgy meglepődött,  de nagyon jólesett. Kirántott a megszokott ridegségből, mert így belegondolva, utána sokkal normálisabban érzem magam, mint előtte. Gondolom mert tényleg az a normális állapot.

Most egyébként ott tartok, hogy új frizura kellene. Pénteken megyek orvoshoz, kontroll az endokrinológián, várom. Ugyan még nincs vége a vizsgálatoknak, tudom, sokkal jobban állok, mint fél éve, ami azért megnyugtat. És visszakanyarodva az új frizurához. Eldöntöttem, hogy elmegyek fodrászhoz és talán még festetek is a hajamba valami színt, én balayage festésre gondoltam (mint a képeken), bár a színt és fazont még nem tudtam eldönteni. Ezenkívül kozmetikusra is gondoltam, itt az ideje, hogy még jobb irányba tereljem ezeket a  változásokat és rásegítsek.
Itt  vizsgaidőszak, és ha a fodrászhoz lesz erőm, akkor a vizsgákhoz is. Ez pedig valahogy éltet, úgy érzem, ettől majd újult erőre kapok, és mert érzem a változás szelét. Ki kell használnom a lendületemet, ráadásul nem véletlenül nyomták a kezembe azt a 15%-os kupont még pár hete.
Szóval most megcsinálom, érzem, pedig még el sem kezdtem, de már az erősít, hogy beszélek róla. Tehát milyen lesz, ha majd valóra is válik? Bele se merek gondolni.