Már egy ideje készülök nektek ismét könyvajánlót írni, de valahogy sosem jutottam el addig, hogy leüljek és tényleg az adott könyvről is szóljon a bejegyzés, ahogy terveztem. Most viszont céltudatosan elszántam magam.

Ez a regényt már régebben olvastam, novemberben a szülinapomra kaptam meg, és egy remek időzítéssel sikerült eljutnom vele a könyvbemutatójára, illetve dedikálására is. Az ELTE Füvészkertben volt, ahova jeggyel lehet csak bemenni és körbenézni, de ez alkalomból ingyenesen látogathattuk meg a kertet. Őszi fák, minden sárga, vörös… Nagyon hangulatos volt, teljes mértékben kihasználtuk az időt, hogy körbenézhessünk, hiszen pénzért valószínűleg nem igen látogattuk volna meg, pedig csodálatos. Az egyik üvegházban is jártam, fülledt párás levegő, hatalmas növények, mintha én mentem volna össze, nem is ők nőttek ilyen nagyra. Nagykabátban (hiszen november volt) igazi élmény egy üvegház, tíz percnél többet nem is tartózkodtam benne, de szerencsére így is sikerült minden megnézni.

Már megint elkanyarodtam a témától, igaz?
Nos, azért még vissza egy pillanatra. Ha tehetitek egyszer nézzetek be a Füvészkertbe, biztos vagyok benne, hogy ha szereti az ember a természetet, akkor remek kikapcsolódás a fák, virágok között sétálni, pláne tavasszal. (De azért az őszi látogatás is bőven megéri.)

A könyv pedig, melynek dedikálásán jártam nem más, mint Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon.

Szögezzük le először is, hogy én tényleg nagyon szeretem, ahogy Kitti ír, legyen az bármiféle műfajban. Igaz, hogy ezen kívül csak a Fényemberek-trilógiát olvastam, de a Gyémántfiút nem érzem az én világomnak, ezért nem is próbálkoztam még vele. Talán majd egyszer.
Ezen kívül rendszeresen követem az írónő életét, ha lehet ezt mondani. Napi szinten látom a posztjait, olvasom, épp mi történt vele, a fiával vagy bármi más, amit megoszt. Így hát alap volt számomra, hogy mikor átment az Athenaeum kiadóhoz, és ott jelentette meg legújabb könyvét, természetesen arra is szükségem volt. Megfogott a téma, a részletek, amiket Kitti közölt és igazából nem is tudom nagyon elképzelni más kiadó kezei között ezt a regényt.

Új témakör, stílus, kiadó.

Hópelyhek a válladon: egy Borderline-személyiség zavaros férfi és egy teljesen átlagos nő (akinek van egy gyermeke is már) kapcsolata. Az egész egy nagy hullámvölgy. Arlene változtatni akar az életén, mert úgy érzi nem boldog, kiégett, és huszonnyolc évesen még bőven vannak lehetőségei, nem akar beleragadni a hétköznapok monotonitásába. Ezért úgy dönt elhagyja férjét, és kislányával egy kisvárosba költözik. Itt találkozik Hayden-nel, aki szexi, komor, megközelíthetetlen, imádja a munkáját. Ez a kettő életút pedig összefonódik, és jön a szerelem, a káosz, a szerelem és még sorolhatnám.
Lehet, hogy jelenleg elég félvállról vettem a történetet, de nem csak erről szól. A regényt egy nagyon hosszú kutatómunka előzte meg, illetve az írónő sokat beletett magából, hiszen a bemutatón elmondta, hogy neki is volt kapcsolata Borderline férfival, így első kézből tudja, hogy mégis miről is beszél.
Maga a regény pont ezért hiteles, mély, és elgondolkoztat. Jó-e az, amiben én élek? Biztosan engedjem-e neki azt, amit akar? Csak az ő boldogsága fontos? Ilyen és ehhez hasonló kérdések.

Mivel ez egy pszichológiai regény, ezért nem szeretnék többet elárulni a történetről. Kitti leírásai magáért beszélnek, ahogy maga a regény is.

Ha szeretitek a pszichológiát, kell egy dráma, izgalom és szerelem az életetekbe, és nem csak olvasni, hanem gondolkozni is akartok, akkor ajánlom ezt a könyvet. Nálam 10/10.