Az elmúlt napokban kicsit elfoglaltam mindenféle olyannal, amitől nem volt kedvem írni bejegyzést, és igazából azt is eldöntöttem, hogy nem ezzel a kifogással kezdem majd, de úgy tűnik nem tudtam megkerülni. Nem is bánom.

Szerdán hosszú időn találkoztam egy volt osztálytársammal, akivel pár hete kezdtem el beszélgetni ismét. Sétálni voltunk, mivel jobb ötletem nem igazán volt és azt hiszem neki is. Az elején egy kicsit idegesen viszonyultam hozzá, pedig én vetettem fel az ötletet, meg minden, de azt hiszem ez teljesen normális. Mindig ideges vagyok, ha olyan emberrel találkozom, akit már nagyon rég láttam.
Szóval először könyvesboltban kezdtük, ezután meghívott fagyizni (cukormentes epres fagyit ettem), és sétáltunk egyet a Feneketlen-tónál. Közben mindenféléről beszélgettünk, amik eddig történtek velünk, vagy ami még három éve volt, az érettségi, például. Az egész szerda délután elment rá, de jó volt. Örülök, hogy végül találkoztunk.

Aztán csütörtökön végre eljutottam arra a pontra, hogy felkerüljön a fanfictem következő része. Most még hozzászólásokat is kaptam a csoportban, nem csak lájkokat. Sikerült jól megtéveszteni az olvasók nagy részét, sőt még az előolvasóm is értetlenkedett egy kicsit, hogy hát én nem is erről beszéltem, és most mégis klisésre változott a történet. Persze mindez csak álca, rengeteg utat hagytam benne, hogy végül tényleg ne úgy történjenek a dolgok, mint ahogy jelenleg mindenki várja. Remélem sikerül még a hétvégén írni az új részhez, bár jelenleg két beadandóval kell megküzdenem, illetve kedden algoritmusok2 zh, délután pedig InnoLab megbeszélések, mivel az egyik projektvezető úgy gondolta, hogy még a meeting előtt találkozhatnánk, hogy részletesebben bemutassa a programját. Már várom.

Aztán mi van még…
Jelenleg úgy tűnik, hogy némiképp sikerült jó irányba terelni a barátságunkat az előző posztban említett barátommal. Kiderült, hogy természetesen már megint csak rosszul kommunikáltunk egymással, és sajnos főleg én. Megbeszéltük, már amennyire lehetett, és így tisztázódtak olyan dolgok, amik nélkül még mindig egy kicsit puskaporos lenne a hangulatom. Néha nem is értem, hogy miért viselkedem így. Teljes mértékben felesleges, pláne mert ha elég diplomatikusan állok hozzá, akkor tök jól meg lehet beszélni vele a dolgokat, anélkül, hogy bármelyikünk is kellemetlenül érezné magát. Szóval most minden békés, én is jól vagyok. Főzőcskézek majd hétvégén, leginkább cukkiniból. Nagyon alacsony a ch tartalma és lassú felszívódású is. Tegnap cukkini ropogóst sütöttem vacsorára, holnap talán a cukkíniből készült pizza tésztát próbálom ki, mert ahhoz nem kell mérni a lisztet, mintha 100%-ban tk liszt lenne, így aztán többet is ehetek belőle, egészségesebb is. (Egyébként most nem hoztam fel a mérlegem, de pizzát szeretnék enni, és azért gondoltam, hogy akkor kipróbálom ezt a receptet.)